- Nem hinne se neked se nekem. Ő se gondolná ezt soha
Felvontam a szemöldök
- De akkor hallgassam el elöle?
Tudta ő is azt amit én, ha Regi megtudja és nem tölünk,sose bocsátaná meg. Minek kelett Melinek ezt tenni-e..
Órák hosszáig beszélgettünk még erről az egészről. Végül arra jutottunk , még várunk egy kicsit, utána meg eldöntjük mi legyen..
Azthiszem ma este megvárom hogy hazaérjen.Nem kelett sokáig várnom, Melinda fél 10-kor lopakodott fel az emeleten.
- Beszélnem kell veled- karba tett kézzel vártam, hogy elinduljon a szobám felé. De nem tette.
- Hagyjál, mindent elrontasz!
-Milyen mindent? Neked az a minden, hogyha úgy vagy együtt valakivel, hogy az más szeret?- kérdőn nézztem rá.
- ENGEM SZERET- orditotta már
- Téged? Akkor miért van mással? Meli legyen már eszed! Tönkre fogod magad tenni!
- Szállj le az életemről!
Azzal az orrom elött becsapta az ajtaját, és hallotam, ahogy kulcsra zárja. Csak álltam ott megsemmisülve, és nem tudtam mi tévgő legyek.
Haragudtam Melire, nagyon. De emelett féltettem is ettől az egésztől, nem tudja még mibe keveredett. De nem tudtam mit tenni, ha nem engedi,hogy
segitsek..
November 12(Kedd):
Reggel Regivel indultam suliba mint máskor, most is.Szótlanul séltáltam mellete miközbe ő végig arról regélt,hogy mennyire imádja Bálintott.
A lelekem mélyén ott kiáltott a lelkiismeretem ,,MIT CSINÁLSZ? MONDD MÁR EL NEKI!!,,
De én elnyomtam és sétáltam tovább.. Egyre csak Dani szavai jártak a fejembe, ugyse hinne neked.. De,hogy öszinte legyek, nem ez volt az igazi
oka,hogy nem mondtam el neki.. A hugom.. Féltettem őt Regi haragjától.,Mindenesetre pocsékul éreztem magam. A szó szoros értelmében.
Ma megint megtalált Roli.Komolyan kezdem úgy érezni,hogy megbolondult..Minek keress ő engem?!
- Beszélni szeretnék veled!
Összerezentem.
- Hallgatlak!- nem értem már én ezt az embert. Bökje már ki!
- De ez nem olyan egyszerü!- a földet nézzte. Kezdtem egyre kiváncsibb lenni.
- Mi nem olyan egyszerü? - Alíz jelent meg látszolag meglepve, hogy ő és én beszélgettünk.
- Erre én is..- fordultam a lány felé, de ekkor Roli eltünt. Most ez megint mi? Miért nem tudja már elmondani...
Danival ma nem találkozzunk, és engem egyre jobban gyötört a büntudat. A hugommal mint máskor ma se tudtam beszélni, mie hazaértem a suliból már régen elhuzzta a csikot.
Megörültem a tudattol, hogy nem mondom el Reginek,hogy mekkora szemét ez a Bálint. Másrészről, nem tudom Regi mit csinálna Melivel ha megtudná..
Elmondom! Kész! Nem érdekel, nem tehetem ezt Regivel. Melire ugyse tudok már hatni.. Rég nem érdekli senki se..
Elindultam hát az ismerős ház felé. Ahogy odaértem, Regi nyitott ajtót. Úramisten, most, hogy is kezdjem el ?
- Szia Amanda!
- Szia! Szeretnék veled beszélni! Ráérsz?
Regi tétovázott.
- Izéé...Itt van Bálint- mosolygott zavartan
- Beszélnünk kellene, tényleg!
- Miről is?- jelent meg háta mögött az a féreg, ölelve át Regit.. Kezdtem ideges lenni..
- Apropó emlitette, honann lett neki az a szép monokli a szeme alatt?- nézztem idegesen Bálintra
Regi kérdőn nézett hol rám hol rá.
- Öszeverekedett valakivel aki lek*rvázot..
Nane.. Ezt tényleg nem hiszem el!
- Komolyan? Komolyan, Bálint? - ezt már nem akartam tényleg elhinni, hogy ez ennyire egy gerinctelen alak..
- Miről beszéltek?- nézett értetlenül Regi
- Hagyd már abba Amanda, a gyerekes viselkedést!
Najó, itt minden elszakadt
- Regi megcsal téged!!! Megcsal!A két szemmel láttam!
- Ezt nem hiszem el Amanda! Bálitn mondta,hogy majd ezzel fogsz jönni,mert féltékeny vagy a kapcsolatunkra. de nem hittem neki. Miért jó ez neked?- MIVAN??
- Miről beszélsz? Dani huzott be neki! Ő is velem volt, ő is látta! Ha nekem nem hiszel, legalább neki, a bátyádnak!
- Most szerintem jobb lenne, ha elmennél!- Regi mérgesen nézett rám- És egy darabig ne keressél! Nagyot csalódtam benned!
Azzal becsapta elöttem az ajtót...
Értetlenül és elképedve álltam. Mivan? Ezt nem hiszem el!! Ilyen nincs.. Lassan megfordultam és elképedve, megsemmisülve
elindultam haza fele. Daninak igaza volt.. Hogy hihet inkább neki, mint nekem?Még hogy féltékeny..
Hazaérve lassan felslattyogtam a lépcsőn. Ilyen nincs.. ilyen nem létezik.. ovódás korunk óta ismerjük egymást, és akkor nem nekem hisz hanem neki.. ezt nem akarom elhinni..
Még mindig alig tértem magamhoz..Hiszen én segittem nekik kibékülni.. Jól hallotam? Az én barátnőm? Az én barátnőm nem nekem hisz? Teljesen levoltam lombozva..
A telefonom után kaptam.. szükségem volt most valakire.
- Szia édesem-
Akartam Danit, akartam, hogy itt legyen.
- Szia, nem találkozhatnánk?
- Fuu, hát még meloba vagyok. De 6-kor végzek, akkor , persze. Valami baj van?
Hogy baj-e ?
- Elmondtam Reginek.. És ő kirugott. Aztmondta, nem gondolta volna, hogy féltékeny vagyok a kapcsoaltukra..
10 mp szünet..
-Ezt nem hiszem el! Mi a fene van a hugommal? Megörült? Sietek, jó? De most mennem kell. szia. szeretlek
- sziaa..
3 óra.. Mit csinálok még 3 órán keresztül.. Hát hamarabb eltelt mint gondoltam..
- Mi volt az az esti jelenet a hugoddal?- Anyu jelent meg az ajtómmba, csendes magányomat megszakítva.
-Miről beszélsz?- tényleg nem tudtam, hirtelen melyik jelentre gondolt, annyi volt már mostanában..
Anyu besétált az ajtón és leült velem szembe az ágyon.
- Hagyd a hugod, Amanda. Hagy hadd szórakozzon kicsit. Te se szeretted ennyi idősen ha állandóan zaklattak..
MICSODA? HA ÉN ENNYI IDŐSEN EZT CSINÁLTAM VOLNA NEM TUDOM MIT SZÓLT VOLNA!!
- Anyu, ezt most hagyd, légyszíves! Sok mindent nem tudsz!
- Hagyd a hugod, kislányom. Nem hiszem,hogy olyan nagy zürbe keveredhetett. Meli jó kislány, tudja hol a határ..- rosszállóan ingatta fejét..
A Határ? Na aztszerintem már régen átlépte!
- Légyszi most hagyj magamra!
- Nem Amanda. Ezt megkell fogadnod. Így soha nem tanul a hiábáiból, hogyha te ott leszel és minden egyes rossz lépéséért, kioktatod.
Tudom, hogy nem kellett volna. Tudom.. De egyszerüen, ettől a mondatól annyira,elcsattant az agyam, hogy nem tudtam vissza fogni magam..
- ROSSZ LÉPÉS? NEKED AZ ROSSZ LÉPÉS ,HOGY A HUGOM K*RVÁT JÁTSZIK? HOGY REGINA PASIJÁVAL SZÜRTE ÖSSZE A LEVET? HA NEKED EZ ROSSZ LÉPÉS..
SAJNÁLOM DE VALAHOGY ÉN NEM TUDOK ILYEN KÖNNYEN FEJET HAJTANI A DOLGOK FELETT. FOGLALKOZZ INKÁBB EGYSZER VÉGRE VELE, NE MINDIG VELEM!!
Azzal becsaptam anyu meredt arca elött az ajtót. Lehet, hogy most megharagudott.De elegem volt, elegem volt. Mindenről a hugom tehet, és akkor
még ő a szegény kicsi ártatlan kislány. Na persze.. Régen volt már az. Nekem már elegem volt Meliből. Egy ellenséges,flegma,hülye ... lett belöle.
De tényleg. Hogy tudd valaki ilyet megtenni, és akkor még ő beszél velem úgy. Anyám meg persze, most is az ő pártját védi. Meg az én világommal foglalkozik.
Foglalkozzon az ővével..
Elegem volt, elegem az egész családomból. Az órára nézztem negyed 3.. Úgy gondoltam meglepem Danit, és elé megyek. Igazából, semmit sem tudtam
csinálni, meg nem is akartam a történtekre gondolni. Gondolni arra, hogy a hugom mit csinált, hogy emiatt Regi látni se akar, hogy Bálint egy
utolsó féreg, és Regi mégis neki hisz.. Danira volt szükségem, arra, hogy itt legyen, hogy átöleljen, és aztmondja nem lesz semmi gond
- Hova mész Amanda? Nem mehetsz sehova!Ezt megkell beszélnünk!- Anyu orditott utánam.
Még,hogy nem mehetek sehova. Na ezt figyeld! Azzal kisétáltam az ajtón és becsaptam magam mögött az ajtót. Már megint velem akar beszélni.-
Basszus ha Meli felcsináltatja magát, akkor is velem akar majd leülni és felelöségre voni.
Nagyon hideg volt. Mégse akartam megint buszozni. Kiakartam szellőztetni a fejem,azt gondoltam a hideg levegő jót tesz.De nem így volt, a gondolatok
csak úgy össze-vissza ugráltak a fejembe. Hiába nem akartam semmire se gondolni, nem ment. Bezzeg ilyenkor nem megy, amikor meg kellene, akkor meg riktig nem akar.
Lassan odaértem az ismerős ház felé. Dani kocsija még sehol se. Ahogy így álltam, eszembe jutott, hogy hülye vagyok, miért jönne haza. Hiszen aztmondtam
találkozzunk, akkor nyílván hozzánk jön. Mindegy mostmár. Legalább addig se otthon ülltem. Az úttest másik oldalán ismerős alakot láttam felfedezni.
Ricsi volt és a hatalmas dán dogját sétáltatta. Láttam ahogy int felém, és én már majdnem indultam is volna az ismerős fiú felé amikor hirtelen egy ismerős autó
gördült be. Dani volt az, de nem volt egyedül! Ricsi lesütötte a tekintetét, és sajnálkozva meredt az elképedt arcomra, majd tovább sétált.
Édesistenem, kivel van! Gyorsan hátrébb mentem és egy kapu aljba meghuzztam magam. A kocsi megállt. De ők nem szálltak ki. Ahogy kinézztem, egy szőke hosszú haj
ide oda idegesen való rángatását vettem észre.. Suzan! Suzan ült vele ! Valamin veszekedhettek, mert mint Dani mind a lány is nagyon idegesen szálltak ki a kocsibol:
Mi van? Nem hazament? Édesitenem, kérlek, ne még ő is? A szívem vadul dobogott, és már előre láttam a jövömet, a jövöt, hogy mit fogok látni.. Remegő kézzel
támaszkodtam meg a kapuba. Nem mertem kinézzni, de látni akartam, tudni akartam.
Dani idegesen magyarázott valamit Suzannek.De Suzan nem volt ideges csak nézzte egyre jobban a fiút, csak nézzte és akkor megcsókolta!
A kezem már nem remegett, a lábam kiment alólam, a fejemet elöntötte a vér, és a szívem zakatolása csak nem akart megszünni. Csak nézztem, ott a fiút
akit mindennél jobban szeretek ahogy a másik lánnyal csókolozik.Úgy éreztem a szívem ott helyben szakad meg.. Borzalmas érzés volt.
Nem akartam hinni a szememnek, mégis tudtam hogy igaz amit láttok. Éreztem ahogy a szememet
lassan elönti a könny. Lassan feltápaszkodtam a földröl, ahova gyenge lábam küldött. Elakartam tünni onann. Kisétáltam a kapualjból, megsemmisülve és indultam volna
haza fele, mikor annyit láttam, hogy Dani ellöki magától a lányt, majd hirtelen észre vesz, és tekintette enyémbe fúr lyukat...Ahogy észbe kaptam megfordultam. Elakartam onnan tünni.Elakartam jó messzire. Hogy tehetted ezt velem?Pont te, Dani! Hogy ? Megiramodtam és csak azt érztem hogy a lábaim visznek, csak előreéselőre.Az agyam lüktett, a szívem hevesen vert,ésakönnyeimmelküzködtem. Hogy tehetted? Hogy ? Egyszerüen nem akartam elhinni amit láttam, nem akartam felfogni,hogy megtörtént. Hogy megcsalt. Hogy nem szeret. Az érzés amit éreztem borzalmas volt,úgy éreztem menten megszakadok. Azt kivántam bárcsak cspna el egy kocsi, nyilna meg alábam alatt a föld, vagy bármi, csak ez a fájdalom ez a kétségbeesés múlna el. De egy kocsi se akart elütni,a föld is stabilan állt a lábam alatt, és a fájdalom semúlt, csak egyre jobban kezdett rajtam eluralkodni.A távolbóllééptek zaját hallotam és egy ismerős hangot
- Amanda kérlek várj meg
A hang mint egy pofon úgy érte el az agyamat a felismerés. Nem akartam látni,soha többet . Elkezdtem futni, és éreztem ahogy a könnyeim megerednek. Egy félre eső kis utcában meghuzodtam egy ház mögött, és amikor már biztos voltam benne,hogy nem követ és nincs is a közelbe elkezdtem hangosan zokogni. Csak zokogtam és zokogtam és úgy éreztem megörülök. Kiakartam tépni a szívem és tehetetlenségembe a polomat kezdtem el markolászni. De a szívem a helyén maradt és a polóm se szakadt el. Ahogy az agyamk ezdte egyre jobban felfogni a történteket,úgy vésödött bele a szívembe minden pillanatba egy-egy hatalmas tüske.Azt kivántam bárcsak álmodnék. Bárcsak ez az egész álom lenne, felébrednék és minden ugyanúgy lenne mint volt.De hiába csipkedtem magam nem történt semmi, nem ébredtem fel és a történtek se váltak egy rossz álommá. Nem tudom mióta ülhettem ott romokba,mikor erőt vettem magamon és felálltam. A filmekbe ilyenkor szokott az történi,hogy a főhős lerázza magáról mindazt ami megörtént, és keményre forditva a hangsúlyt,megy tovább mintha mi se történt volna. De én nem tudtam magamról lerázni és keménnyé se váltam ezalatt apár óra alatt. Csak felálltam és elkezdtem sétálni. Nem akartam hazamenni,legszívesebben felültem volna az első vonatra és elutaztam volan jó messzire. De ez a valóság, és tdtam jól hogy ez mindössze csak a képzeletembe marad meg. Ahogy hazaértem anyu nekem esett.
-Nem megmondtam hogy nem mehetsz sehova?
Tekintette szikrázott a méregtől ám mikor meglátott tekintette ellágyult. Láttam ahogy szája szóra nyilik de aztán mielött még kiejthetné én elindultam felfele. Nem akartam most anyu tanácsait hallgatni, nem is akartam róla beszélni.csak egyedülakartam lenni. A szobámba érve belenézttem a tükörbe. Borzalmasan nézztem ki, szemfestékem totálisan össze volt mosodva, a hajam egy gubanc volt és a ruhám is koszos. Ahogy ilyen undorral vizslattam magam hirtelen a tükörbe megláttam egy képet az iróasztalamon. Idegesen oda rohantam és fölhöz vágtam. Ezzel a lendülettel mindent ami ráemlékeztett, idegesen a földhöz kezdtem vagdosni, egy-ketőtt még talán meg is tapostam. Azt reméltem azzal,hogy a Danitól kapott tárgyakon töltöm ki minden mérgem azzal talán enyhül a fájdalmam. De nem így lett. Rá kelett hogy döbbenjek,össze törhettek én mindent a szobába, ez az egész nem múlik el töle..Ez az egész soha nem fog elmúlni..
November 13 (Szerda):
Reggel fél 7 volt..Azt hiszem talán 2 órát aludhattam. Egy pillanatra ahogy kinyitottam a szemem azthittem hogy minden rendbe van. De ez talán 2 mp-ig tartott.Mert utána minden eszembe jutott. És újra mint egy kislány elkezdtem sírni.és csak bögtem és bögtem. Aludni akartam de nem tudtam, nem akartam sírni,de alig tudtam abba hagyni. Lassan kikecmeregtem az ágyból.Mártalán fél 9 is lehetett. De nem érdekelt.semmihez sem volt kedvem nem hogy még be menni a suliba és a szánó tekinteteket végig állni. Ahogy belenézztem a tükörbe megijedtem. Vérvörösek votlak a szemeim, és duzzadtak. Ijesztő voltam mégis nem érdekelt. Kit érdekel,hogy hogy nézzki amikor nem rég törték össze a szívét. Anyu már nem volt itthon és Meli se. Leindultam a lépcsőn.Kinyitottam a hütőt,de ahogy megláttama kaját elment az étvágyam. Egyszerüen úgy éreztem csak a szemem kivánja, a torkomon egy falat se tudott volna lemenni. Ahogy így elmerengtem, hirtelen összerázkodtam.A csengő. A postás reményébe elindultam kinyitni az ajtót,de nem az ismert idősődő bácsi állt elöttem hanem Dani..
-Ama..
Ahogy megláttam abba a pillanatba csaptam be elötte az ajtót. Az ajtót kulcsra zártam és bögve rogytam le a földre.Mégis mit gondol? Idejön és ezzel minden elvan rendezve?
-Amanda kérlek engedj be!
De én csak zokogtam, és azt akartam,hogy menjen el inenn jó messzire és ne is lássam soha többet. De ő nem ment.
-Kérlek had magyarázzam meg
- Menj el!- ordítottam- Soha többet nem akarlak látni.
Annyira nehéz volt, nehéz volt megállni hogy ne nyissam ki az ajtót.Mert habár gyülöltem minden egyes porcikámmal, úgy minden egyes porcikámmal még ugyanugy akartam őt. Dani még probálkozott többször kért hogy nyissam ki,hogy megmagyarázhassa,hogy nem úgy van ahogy én láttam és hogy szeret,és bocsássak meg neki. De én nem szólaltam meg.Tudtam hogy ha nemválaszolok neki elöbb utóbb elmegy. De nem így lett. Dani egészen addig itt maradt és én egészen addig bögtem az ajtó túloldalán mig apu fél 11 fele megnem jelent.
- Amanda micsoda dolog ez? Miért nem engededd be Danit?
De amint a szemembe nézett azthiszem tudta. Látta, hogy valami nagy gond van.
-Menj fel a szobádba
És én engedelmeskedtem. Felmentem a szobámba. De még azajtón átszürödve is könnyes szemekkel hallgattam a beszélgetésüket.Hallotam ahogy apu udvariasan megkéri,hogy menjen haza, mert hogy elég nyilvánvaló hogy nem akarom látni és hogy sajnálja és reméli kibékülünk.
-Kérem mondja meg Amandának hogy nagyon szeretem
-Megmondom fiam
Majd autó csikorgás és elment. Elment...
NOVEMBER 30 (PÉNTEK):
A napok, lassan de elteltek.Lassan tudomásul vettem ami történt és megtanultam együtt élni a tudattal,hogy eddig tartott a szerelmünk,együtt élni a fájdalommalhogy ennyit jelentettem neki. Dani egyidő után abba hagyta a probálkozást. Nem voltam jól, egyáltalán nem volt semmi úgy mint a filmekben hogy majd igen elmúlik és majd 2 hetére rá boldog vagy. Mert nem voltam az. Úgy éreztem mint akiben egy fele meghalt. Minden egyes porcikámmal küzdöttem az ellen , hogy rágondoljak. De egyszerüen voltak pillantok amikor nem tudtam ellene védekezni. Sunyin bekuszott újra a gondolataim közé és minden ami hegedni kezdett feltépödött újra.
- Amanda találd ki kijött hozzád!
Anyu széles mosollyal tört rá csendes magányomra. És a szívem megdobbant és automatikusan zakatolni kezdett.Vártam,hogy hátha ő. Talán még nem felejtett el. S habár tudtam hogy a szívem túl büszke lett volna ahhoz,hogy ezt bevallja, szeretem volna ha ő az,csak legalább tudjam,hogy nem felejtett még el. De nem Ő volt. Hanem Márk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
