- Amanda, kérlek, lejönnél egy percre, szeretnék beszélni veled..

Kinézztem az ablakon, itt állt a ház elött.Más lány ilyenkor aztmondta, volna, hogy nem, és most adjon időt. Más lány ilyenkor legalább várakoztata volna egy ideig,
hogy érezze azt amit ő érzett. Én mégse tudtam, megállni,hogy ne menjek le. Amint meghallotam a hangját,tudtam,hogy lekell mennem.

Fázztam hideg volt.Nem is csoda, már elég közel volt a tél.
Dani egy száll polóban állt elöttem, neki támaszkodva kocsijának. Nem is tudtam, hogy vett egyet. Nyilván sikerült neki az üzlet.

- Nem fázol?- kérdeztem

Ügyet sem vetett kérdésemre.

- Kérlek ülj be.

Engedelmeskedtem. Kinyitotta előttem az ajtót és elinditotta a kocsit. Egy sorház elött álltunk meg. Nagyon szép házak voltak. Itt lakik,most?!

- Hallgatlak..- nézztem végül felé.

Rám nézett. Istenm de szép szemei vannak.Elisfelejtetem, már ezalatt az 1 hónap alatt.

- Szeretnék veled beszélni, de nem itt. Beinvitálhatlak?

Gondolkoznom kellett volna? Nem tudom. Fent voltunk a lakásába. Szép, nagy lakás volt. Tipikusan fiú lakás, a butorok, a falak színei. Az egész annyira Danira valott.

Leültem az ágyára.Körbe nézztem. Nem sok kép volt. Volt egy a szüleiről és Regiről, néhány üzleti terv szerünek tünnő papir-vázlat volt kitüzve egy fatáblára, majd magam
mellé nézztem.Egy kép volt lehajtva. Felemeltem, ugyanaz volt, mint ami az én szobámba. 2-3 évvel ezelötti, Dani nyakába ülök és nevettünk. Nyári kép volt, azthiszem
a termálba készülhetett. Én bikiniben, Dani fürdő nadrágban. Regi fényképezett,úgy emlékszem. Dani bejött a szobába, rá nézztem és a képre.
Tekintetét a padlóra emelete. Aszívem idegesen dobogott, vártam, vártam végre, hogy halljam amit már annyira akartam.

Megtörtem a csendet.

- Szóval, miről szeretnél velem beszélni?

Láttam, ahogy mély lélegzetet vesz, és a mellkasa megemelkedik.

- Sajnálom.

Vártam, vártam, hogy folytassa.

- Én annyira sajnálom. Megértem,hogyha..De, mindenképpen szeretném,hogy halld. És ha ennek ellenére is, teljeséggel megértem, az én hibám. Csak egszerüen
szeretném,hogy tudd. Remélem megértesz.

Össze-vissza beszélt.

- Amanda én,.. - hangja csendes lett.-  Szeretlek..

A szívem egy hatalmasat dobbant, és én automatikusan meg markoltam a takarót. Talán még a szemeim is kikerekedhettek. Tudtam, vagyis sejtettem miért akar velem beszélni, de hogy kimondja, hogy azt a szót.. azt nem gondoltam volna.. meglepödöttség és meghatottságot éreztem, rengeteg örömmel és egy pici hitetlenséggel füszereve

- Szeretlek..Nagyon.. Sajnálom,hogy későn kelett erre rájönnöm. Azthiszem mindig is tudtam, Suzannel, csak áltattam magam. Biztosabb volt, valaki olyannal lenni,
aki tudom, hogy bármit is tesz nem bánthat meg, hisz nem is szeretem- ismét mély levegőt vett- mint egy olyannal, aki elött kiszolgáltatott vagyok, aki,
bármikor fájdalmat tudd okozni. Én megértem ha már te és Márk.. Az én hibám.. Én kergetelek a karjaiba.. Csak akartam,hogy tudd..

Még mindig nem nézett rám, tekintette a távolba meredt.
Azthiszem, nagyon sokáig ülhettem, ott úgy, mert várakozóan emelte aztán szemét rám. Egyszerüen nem tudtam elhinni, amit hallok.Szeret engem? Ez túl szép volt, hogy elhiggyem.
Végül aztán mégis megeröltettem magam, féltem, hogyha még pár percig így ülök itt csendben, azt elutasító válasznak értelmezi.

Így hát felálltam az ágyról.

Dani tekintete rám meredt. Talán ijedtség tükrözödött benne.

Mégegyszer átgondoltam, biztos vagyok-e benne, hogy ezt kell tennem.

Oda léptem elé. Rá nézztem. Annyira gyönyörüek a szemei.

- Szeretném ha megtennél valamit..

Nem szólt,csak várt a kérésre.

- Csókolj meg!

Megtette. Karjai szorosan öleltek át, és én nem is akartam,hogy elengedjen.Még mindig olyan hihetetlen volt ez az egész, mintha csak a képzeletem szüleménye lenne ez az egész. Kezeimmel, a hajába turtam.Éreztem, ahogy hátra dönt az ágyon, és nem ellenekeztem.
Nem is akartam. Minden egyes porcikámat végig puszilgatta.Majd egy pillanatra megállt és rám nézett.

- Szeretlek..

Rámosolyogtam. Milyen régóta szerettem, volna ezt hallani...Megcsókoltam.

- Biztos vagy benne?

Hogy biztos voltam-e benne? Nem tudom,egyáltalán lehet ilyet tudni előre?! csak azt éreztem,hogy nem akarom,hogy elengedjen, és, hogy még szorosabban öleljen.És nem bántam meg. Életem legszebb
estéjét kaptam tőle. Annyira gyengéd volt. Ott aludt melletem, és én nem tudtam betelni a látványával. Annyira szeretem..Az órára nézztem, fél 8 is volt már..
Anyu biztosan aggodik már. Halkan kikeltem az ágyból és elkezdtem öltözni.Nem akartam felébreszteni,írtam egy cédulát és mellé raktam az ágyban.

,,Szeretlek.,,

Kétszer is meggondoltam, le-e írjam ezt a szót. Végül úgy döntöttem, mostmár felesleges magamban tartani.
Haza felesétáltam. Hideg volt, nagyon, mégis jól esett. Egész uton mosolyogtam.Nem tudom, szerelmes vagyok? Azthiszem..Ha az a szerelem, amikor nem tudsz betelni
a másik látványával, s hogy te vagy a legboldogabb,hogy veled van. Akkor igen, az vagyok. Megbántam volna, hogy neki adtam magam egyből? Nem.
Ha bárki is elitél ezért, akkor se érdekel, egyszerüen boldog voltam, boldog voltam, hogy neki tartogattam meg magam.A szüzeségem.Lehet kicsit bizzar,
de tényleg nem volt, még olyan pasi az életembe akivel eltudtam volna képzelni ezt az egészet. Szégyelnem kellene talán, hogy 17 évesen még
szüz voltam? Én nem érzem úgy, és megérte várni, úgy érzem. Nem tudom, elképzelni, hogy tudott volna ennél szebb lenni.
Mondjuk kicsit ironikus, hogy ennyi ideig vártam vele, aztán most meg ilyen hirtelen oda adtam magam. De Dani más volt. Nem is emlékszem, hogy
lett volna valaha olyan, hogy ő nincs az életembe. Most meg beleszerettem. Létezik, ilyen, komolyan?! Vagy csak nekem sikerült összehozzni?!

Ahogy beléptem az ajtón anyu nekem esett.

-Hol voltál? Betegre aggodtam magam, Már minden lezajlott elöttem. A telefonod itthon hagytad, vagy 100-szor hivtalak mire rájöttem nincs is nálad.

Nem válaszoltam, csak egy puszit nyomtam az arcára és felmentem a szobámba. Elterültem az ágyon.Mosolyogtam, magamba. Úgy nézzhetem ki mint egy hülye. De
boldog voltam. Nagyon boldog.Újra és újra vissza idéztem a szavait. ,,Annyira gyönyörü vagy,, ,, Szeretlek,,.. Újra és újra mosolyra huzodott a szám.
Beleszerettem volna? Lehet. Egyáltalán lehetséges ez? Hogy beleszeretni egy emberbe akit egész életed alatt ismertél, és mégis majdnem 2 hónap leforgássa alatt
beleszeress. Nem tudom. Nem tudtam semmit se, de nem érdekelt.Csak boldog voltam, nem érdekelt miért. Csak az,hogy az voltam. Hirtelen megszólalt a telefonom

,,Kérlek írj, vissza,,

Márk volt. Elisfeledkezdtem róla. Megérdemelné,hogy elmondjam neki. De,hogy mondjam el.Vagy mikor. Azthiszem egyik nap suli után személyesen elmondom neki.
Úgy mégis csak korrektebb lenne.

Meli tört be magányos boldogságomba. Nem tudom, az én szobámnál miért nem érvényes a kopogás, egyszer emiatt fogok szívrohamba meghalni.

- Veled meg mi történt? - úgy nézett rám mint egy hülyére. A héten ismét hazajött, gondolom Kristóf miatt.

Felültem az ágyon.

- Nem lehetek, csak boldog?- mosolyogtam. Már nem is tudom, hány órája tarhatott ez a folyamatos állapot, a szám mégsem fáradt el benne.

Megrázta a fejét értetlenül, majd kiment.Még hallotam,ahogy lekiállt anyunak: Szerintem Nem jön ebédelni, Megörült!

Most az se érdekelt,hogy ezt, jó vagy rossz indulattal mondta.Nem voltam éhes, nem volt nekem már semmire se szükségem.

Délután Regina csörtettet át hozzánk. Beviharzott a szobámba.

- Te megtanultad a németet? Baszus ha feleltett én nem tudom mi lesz velem- lehuppant a székemre. Baszus, eddig nem is gondoltam, hogy holnap felelünk.

- Mi? Jézusom, elisfelejtettem- gyorsan előkaptam a füzetemet. Fellapoztam majd ráböktem az egyik oldalra- Innentől kell ugye?

Az orra alá nyomtam a füzetett.
Regina össze ráncolta a homlokát.

- Tudod,hogy ez a földrajz?

Ránézztem a füzetre, és tényleg az volt.

-Hoppá..

Szeme vizslatott.

- Mi az?- kérdeztem, értetlenül

Megszólalt a telefonom. Regina utána kapott. Elöbb érte el mint én.Szemei kikerekedtek.Rám nézett,majd a telefonra, rám majd a telefonra.

- Te atya úristen!

Eldobta. Hallottam, ahogy koppan a földön. Ez nem hiszem,hogy jót tett neki.. Érdekesen néztem rá.

- Én annyira örülök- ölelt át- mikor,hogyan, mi? mindent, najó azért ne, mégis csak.. fuuj.. de azért meséld el , mi , hogy volt?

Elnevettem magam. A telefon után nyúltam, Gyorsan bekapcsoltam, majd megnézztem mit kaptam.

,, Szeretlek te drága. Holnap reggel érted megyek, én viszlek suliba. Nincs nem. Már most hiányzól. Csók,,

Beleharaptam a számba.Szabad ennyire boldognak lenni?

Reginek mindent elmeséltem, kivéve egyet.Örültem,hogy örül velem.Este még átnézztem a Németet. Talán valami ragadt rám. Nem igazán tudtam az ige idők, és nyelvhelyeségekre
koncentrálni.

 November 05 (Hétfő)

Aznap éjjel alig aludtam valamit. Mégis ritkán ébredtem ilyen kipihenten.Dani fél 8-kor pontban a házunk elött állt.

Ahogy lerohantam a lépcsőn, anyu furcsán nézett rám.

- Lányom, tudod,hogy ki áll a házunk elött?

Rá mosolyogtam.

- Tudom.

Kirohantam a házból.Dani az autónak támaszkodva várt.

- Szia- mosolygott rám.

Megcsókoltam.Boldog voltam, nagyon boldog.Itt van,láttom, és átölelhettem.Végre. Azthittem soha nem lesz reggel.

-Ez a tied- a háta mögül előhuzott egy szál sárga rózsát. Elmosolyodtam és átöleltem.Imádom a sárga rózsát, de legfőbbképen azt,hogy tőle kaptam.

- Honann tudtad?
- Elfelejtetted, hogy jobban ismerlek mint saját magam?- mosolygott majd kinyitotta a kocsi ajtót. Pár perc alatt a suli elött voltunk.Nem akartam bemenni,
nem akartam máris itthagyni.Megcsókolt.

- Elfogsz késni- mosolygott. Keze arcomat simogatta.

- Nem érdekel- vissza mosolyogtam. Jól esett ahogy simogat. Jól esett,hogy itt van melletem. Vele akartam lenni, nem az iskolában.
- Ne mondj ilyet, ez az utolsó éved, ez sokat számit

Felhuzztam a szemöldököm.

- Nem úgy rémlik,hogy neked számitott volna..

Nem hatott rá.

- Attól még neked kell.. Délután mit csinálsz?
- Még nem tudom...- mondd, hogy találkozni akarsz..

- 5-re érted megyek. Van egy meglepetésem- kacsintott. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?!..Bolintottam.Hogy ne lenne jó?!

Lassan kikötöttem az ővet, a kezembe vettem a táskám. Nyitottam volna, az ajtót, mikor vissza rántott megcsókolt. Rámosolyogtam.Szeretem, szeretem, szeretem, nagyon nagyon szeretem.

- 5-kor ne felejtsd el- szólt még ki utánam.

Hogy is felejthetném el.. Csak addig birja ki.. Lassan bebatyogtam az iskolába. Ahogy leültem a padba, Alíz rám meredt.

- Igaz? Te és Dani?

Nem válaszoltam, csak rá mosolyogtam. Mindent értett.

Felsóhajtott

- Basszus, második óta probálom befüzni.. Annyira jó pasi.. - hirtelen szemei elkezdtek csillogni- és jó az ágyban?

Felnevettem.

- Magának is Jó Reggelt Amanda- Olga néni már bent is volt a teremben. Megkezdödött a Német.Regi megnyugodhatott nem felelt, és hála az égnek énsem.
Viszont Alíz nem volt ilyen szerencsés. 2-es lettneki.

Ahogy végett ért az óra ismét megszólalt a telefonom. A szívem hevese dobogott, reméltem Dani az. De nem ő volt..

,,Ennyire megbántottalak?,, Megint Márk volt..Eldöntöttem. Holnap délután találkozok vele és elmondom neki.

,, Holnap délután találkozzunk. 4-kor a parkban,beszélnünk kell. puszi,,

Suli után alig vártam, hogy hazaérjek. Gyorsan letusoltam és felöltöztem.Az órát nézztem, mégcsak fél 4.Úgy döntöttem olvasok, nem jött össze.Nem tudtam koncentrálni,
csak az órát néztem. Még mindig csak háromnegyed 4.Miért nem mondtam,hogy inkább 4.

-Amanda, segítenél?- Anyu kiáltott. Sejtettem, mit akar. Beszélni. Levonszoltam hát magam.

- Igen,miben segitsek?

Anyu ledobta a konyha pultra a kéztörlöt.

- Nem gondolod,hogy van valami amit nem mondtál el?
Miért mindig én? Nem emlékszem hogy Patitt is ennyit faggatta volna, de Melit se kérdezgeti ennyit. pedig rá jobban oda kellene figyelni, ő még fiatalabb.

- Mire gondolsz?- Tettem az ártatlant, pedig tudtam,hogy tudja. Hogyne tudná, hiszen reggel látta, hogy engem vár.

Felvonta a szemöldökét.

- De hisz úgyis tudod..

Anyu gondolkozott.

- Amanda, ugye szakitott azzal a lánnyal?

Elmosolyodtam. Hogy anyu miken tudd aggódni.

- Most komolyan? Tényleg kinézznéd belölem?

Felsóhajtott.

- Akkor áldásom rátok- már mosolygott.

Dani pontos volt 5 órákor már a ház elött állt, kiszaladtam hozzá.

-Héé,nem kapok levegőt- nevetem. Olyan szorosan ölelt,hogy azthittem, tényleg még a szúszt is kipréseli belölem.Alig vártam, már hogy lássam, és a tudat, hogy én is hiányoztam neki, felül múlt mindent. Nem telt bele 10 percbe, és már nála is voltunk,

- Hölgyem-nyitotta ki az ajtót a lakásában.Beléptem és a lélegzetem is elakadt.Csak nézztem körbe, és nem tudtam elhinni, hogy valami ilyen gyönyörű lehet.

- Csak,hogy ne mondd,hogy nem vagyok romantikus.- ölelt át hátulról.

A ház minden egyes szegletében gyertyák égtek,a polcokon, a szekrényeken, a konyha pulton, a tv állványon,az előtérben, egyszerüen mindenhol.egy asztal középen megvolt terítve. A gyertyák rajta egy szívalakot rajzoltak ki melynek közepében egy szál vörös rózsa
volt állitva.Annyira szép volt, mégis izléses, hogy egyszerüen nem tudtam elhinni, hogy lehet egy pasinak ilyen jó stilusa romantika terén.

- Tetszik? - puszilt bele a hajamba.A látvány mégmindig,újra és újra elképesztett. 

- Hogy tetszik-e? Imádom.Annyira édes vagy- megfordultam és megsimogattam az arcát.Nem volt kétség, idáig is tudtam, de mostmár nyílt támpontokkal alátámaszthatom, a világ legjobb fiúját kaptam meg. 
Dani sült csirkét sütöt, és mellé tört krumplit tálalt. Nem is tudtam, hogy tudd főzni.Igazából, egész finom volt, habár ha tényleg realistán nézzem, anyukám főztjéhez képest ez rántotta. De akkor azse érdekelt volna ha bundás kenyeret szolgál fel, attól is ugyanígy ellettem volna ájulva.
Az este csodálatos volt.Csak egymással foglalkoztunk. Mesélt az új munkahelyéről, elmondta, hogy nem rossz, de azért kintit jobban szerette.Egész belemerültünk ebbe a témába amikor hirtelen megszólalt a telefonom..

,, Már alig várom,hogy lássalak,, - Márk

Most ez komoly? Nem aztmondtam,hogy randizzunk, miért értenek mindig mindent félre a pasik.. Zavart lettem. Nem akartam,hogy észre vegye. Gyorsan eltettem a telefonom.

- Valami gond van?- Dani felhúzta a szemöldökét.

- Nem,dehogy is semmi..csak anyu volt- hebegtem habogtam, hogy mondhattam volna hogy márk volt,egyből félre érti, és nem akartam már a legelején mindent elrontani.Olyan szép volt eddig minden, rontottam volna el mindezt egy olyan dolog miatt, aminek jelentősége sincs?!

Dani továbbra is csak rosszállóan vizslatot. Egy pillanatra, az is megfordult a fejembe, hogy tudja ki írt. De abba, teljesen biztos voltam, hogy észrevette,hogy nem mondtam igazat.

- Miért nem válaszolsz?- kortyolt egyet a pohárból.

Ideges lettem.

- Jaj,tényleg elisfelejtettem..- úgy tettem mintha írnék valamit, és elküldtem volna..Még csak fél 8 volt, anyu ugyis tudta, hogy 10 elött nem jövök, mit írtam volna neki, Szia anyu, csak azért írok mert elöbb egy másik fiú írt miközben danival vagyok, és ez neki feltünt, de amugy semmi para, mert mindent rád fogtam...
Ki is térne a hitéből.
. Ha meg Márknak írok még a végén vissza ír és Dani elkezd gyanakodni.

- Isteni volt a vacsora, köszönöm.- mosolyogtam rá.Elmosolyodott, majd hirtelen ott termett melletem és felkapott az ölébe.

- Héé..- borzoltam meg a haját.Megtudnám szokni ezt az állapotot.

A hálószobába felé vette az irányt. Óvatosan letett az ágy elött és mélyen belenézett a szemembe.

- Te vagy a legfontosabb nekem. Mindent megtennék azért,hogy boldog legyél.- nem mosolygott, csak a hajamat simogatta. Ahogy ezeket a szavakat kimondta,olyan volt mintha egy áramütés lett volna,egy áramütés ami a szívemet célozza meg és vési bele oda magát örökre. Magamhoz húzztam és megcsókoltam.
 
Negyed 11 is volt már mire hazaértem.Elvetődtem az ágyon. Dani annyira kedves és figyelmes volt ma velem. Nem is értem magam, miért nem jöttem már tavaly össze vele.
Miktől fosztottam meg magam. A párnámat markolásztam örömömbe, és bátortalanul ugyan,de dobtam neki egy smst.

,, A világ úgy kerek, ha én a földön veled lehetek. Köszönöm ezt a csodálatos estét ismét. Már alig várom,hogy újra lássalak. Millió csók,,

Imádom ezt az állapot. Ezt az állapotot, amikor minden olyan szép és jó és sokkal könnyebb. Dani holnap is akart találkozni, de én inkább a holnaputánt beszéltem meg vele. A tanulásra hivatkoztam.
Le akartam már zárni ezt az egész Márk mizériát.Elakartam kerülni a maihoz hasonló eseteket. Csak Danira akartam koncentrálni.

November 05(Kedd):

Suli után találkoztam is a Márkkal a megbeszéltek szerint.Délután 5 óra a parkban..Már messziről láttam, ahogy ott áll és vár. Meglátod Amanda nem lesz semmi gond, biztos megérti, nem fogod megbántani. Nem akartam arra gondolni,hogy nehéz menet lesz.

- Szia- mosolygott mikor meglátott. De már akor, tudtam, hogy ez nehezebb lesz mint gondoltam.

- Szia Márk

- Aztmondtad, beszélni akarsz, nos, hallgatlak..-Izgatottan nézzett rám.

Mély levegőt vettem. Hogy mondjam el neki? Ezerszer átgondoltam már mit és hogyan mondok, de most mégis annyira sajnáltam.Szedd össze magad.

-Én..én.. szerintem, jobb lenne ha...tényelgesen csak barátok maradnánk. És semmi több. - száraz voltam és tárgyilagos. Csomagolhattam volna ezernyi csomagolópapirba.
a lényeg akkor is ugyanez lett volna. Illetve nem is akartam, hogy félre értsen. Elforditotta a tekintetét..

- Szóval igaz..

Hát igazam volt, tényleg nehezebb volt.. Nem tudom mit hittem, hogy majd azt mondja, hogy oké jó , mosolyog egy sort,megpusziljuk egmást és távozzunk.Mindenesetre
a fejemben a könyebb vezió zajlott le.

- Hallottad?

Rám meredt, mintha valami oltári nagy baromságot kérdeztem volna. most mi van nincs 3 napja, tényleg nem hittem,hogy tudja..

- Közösek az ismerőseink Danival..

Nem tudtam, mit mondjak..Arra tényleg nem gondoltam,hogy már tudja, vagy legalábbis sejti.

- Én sajnálom, nem akartalak megbántani..

-Ne sajnáld, örülök,hogy megismerhettelek.. Az én hibám,hogy ebbe többet gondoltam bele. Az elejétől fogva  tudtam, hogy szereted őt. És azt is sejtettem,hogy ő is
téged.. én mégis önző voltam.. önző.. mert magamnak akartalak.. nem tudom, miért gondoltam, hogy majd belém  szeretsz..

A fejét rázta.Sajnáltam, tényleg, komolyan. De mit mondhattam volna.Hazudni nem akartam. Tényleg kedvelem, de egy pillanatra se fordult meg soha bennem, hogy szeretem.

- én tényleg nagyon kedvellek.

rám nézett.

- Ezt most ne,örülök,hogy megismertelek, minden jót nektek Danival..

- De mi attól még lehetünk barátok..-probáltam javítani a helyzeten.

- Ugyan amanda.. Kérlek.. Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne..- szemöldökét felhúzzta. - Tényleg minden jót neked. Szia

Azzal megölelt és elviharzott.. Ez gyors voltam. Utána nézztem, Egyik felem megkönnyebbült volt, másik sajnálta. Nem kelett volna, mert elhallgatta elölem,hogy
Dani engem szeret, mégis tudtam, ha én is hasonló helyzetbe lennék. énis hasonloan cselekednék.

Haza sétáltam.Furcsa érzések keveredtek bennem. Leginkább azthiszem megkönnyebbüléssel vegyitett sajnálat.A tudat, hogy megbántottam, nem volt valami jó érzés.

Délután átjött Regi.Elmesélte, hogy összevesztek Bálinttal

- Akkora egy p*raszt, nem is értem,hogy nem vettem észre..

A történet nagyjából annyi volt,hogy Regi látta Bálintott és egy csajt beszélgetni. Regi egyből félre értette, felhivta , leosztotta, majd rávágta a telefont.
A fiúnak esélye se volt megmagyarázni.

- Nem gondolod,hogy megkelett volna, hagynod,hogy magyarázza? Egy beszélgetés egy csajjal még nem olyan nagy dolog.

Rám nézzett, a körmét rágta.

- Úgy gondolod?

Megcsörrent a telefonja, nyilvánvaloan Bálint lehetett mert kéttes pillantást vetett rám.

- Vedd fel, mosolyogtam

 Aranyos volt,ahogy Regit a féltékenység örölte. Annyira látszott, rajta,hogy teljesen oda van Bálintért. Mégis a büszkeségét és a szerelmét ritkán tudta összegyeztetni.Végül aztán, ahogy megjósoltam kibékültek.

November06 (Szerda):

 Este megint alig tudtam aludni, ha ezt váltja ki belölem a szerelem még párnap és olyan leszek mint egy holdkoros. Olyan érzés volt lefeküdni az ágyba mintha most aludtam volna 12 órát, és képtelenség lenne újra tovább aludni. Az 5-6 órák ellenére amennyiket aludtam, minden reggel mégis úgy ébredtem, mintha átaludtam volna az egésznapot. Fitten, üdén, és napra készen.
Amint lehunytam a szemem, egyfolytában Danira gondoltam. Ettől ismét, önkénytelenül mosolyra huzodott a szám. Annyi dolog volt aminek örülni tudtam, amit feltudtam magamba idézni esténként. Hogy is tudna az ember ilyenkor az alvásra gondolni ?! :)

A suli hamar eltelt, elmaradt 2 órám így már 1-kor itthon voltam. Úgy döntöttem, rendbe rakom az egész házat mire anyu hazaér. Így hát mostam, mosogattam, törölgettem,poroltam,sepertem,takaritottam.4 órára a ház már ragyogott.

Dani hamarabb itt volt. Talán 10 perccel is. Még szerencse, hogy időben elkészültem. Lefutottam hozzá, amilyen gyorsan csak tudtam.. Már maga az is furcsa volt, hogy nem kiszállva a kocsiból várt.
Nem értettem, de nem tulajdonitottam neki nagyobb jelentőséget.Beültem és megpusziltam.Vártam, hogy átöleljen, megcsókoljon, de legalább megsimogasson, de nem tette.Hagyta,hogy megpusziljam és elinditotta a kocsit.

- Valami baj van? - érdeklödtem. Nem tünt valami jó kedvünek. Gondoltam biztos valami gebasz történt a melóba.Reménykedtem,hogy nem velem van baja.

- Nem.. mi lenne..- nem tünt meggyőzőnek. Úgy döntöttem, tovább faggatom.

- Nekem elmondhatod, mi történt.-próbáltam elővenni,a lehető legkedvesebb hangnememet.

- Nem szeretem ha hülyének nézznek..-kezeivel idegesen markolta a kormányt.

Hát ez meg. Nem törödtem a hangstilusával, biztos nagyon megbántották.Reméltem,hogy nem én bántottam meg.

- Miért, ki nézett annak? Valami gond volt a melóban?

Hirtelen megállitotta a kocsit.Gyors fékezés, és arébb is állt a forgalomtól.Tekintetét felém emelte.

- Ne már..Amanda.. Most komolyan..- értetlenkedve nézett rám.

Tényleg, halál komolyan, nem értettem mi baja van.De már kezdett zavarni a flegma hangneme.

- Most mi bajod van? Nem hiszem,hogy megérdemeltem,hogy ilyen hangnembe beszélj velem.

Kezdett nagyon idegesiteni ez a stílus. A szemeit forgatta.Drasztikus elhatározásra kelett jutnom.

- Most elmondodd,hohgy mi bajod van velem, vagy kiszállok és haza megyek.- nyultam is volna a kilincsért, de akkor megszólalt.

- Láttak téged és Márkot tegnap a parkban ölelkezni.- tekintette vádló volt.- Ezért nem akartál találkozni igaz?!

Ne már, most ne már, hogy ebből ezt hozzták ki.Nem is érdekelt megint ki volt az a kedves aki ilyeneket feltételez rólam.Felsóhajtottam.Mérges voltam magamra, hogy miért pont a parkba kelett vele találkoznom,gondolhattam volna.
és bántott Dani viselkedése is, az,hogy szemmel láthatólag elhitte.

-Ha érdekel, azért találkoztam vele,hogy elmondjam neki,hogy veled vagyok. Napok óta bombázott sms-ekkel,hogy most mivan, és úgy gondoltam annyit megérdemel,hogy
személyesen közöljem vele- mély levegőt vettem, és mélyen a szemébe nézztem- barát akartam vele maradni, de ő nem. búcsúzásul megölelt. de ha nem hiszed el- kezdtem ideges lenni, hogy miért kell
mindig rólam a legrosszabbat feltételezni.- Tessék itt a mobilom nézzd meg. Miért kell egyből a legrosszabbat feltételezni. Miért nem lehet szimplán megkérdezni?

Dani nem szólt egy pár percig.Láttam rajta, hogy elszégyelte magát.

- Én nem tudom.. Csak azthittem, és a tudat,hogy.. Te és Ő.. Ne haragudj,igazad van..- a kezem után nyúlt.

- Igazat mondok, bízz bennem.- szorítottam meg a kezét.

Átölelt.Féltékeny. A tudat, hogy féltékeny, lehet,hogy bosszantania kellene , hogy nem bizzik bennem, meg minden, de a szívem mélyén örülök neki. Mert az ember,csak
arra tudd féltékeny lenni akit  szeret.És ő szeret. Még most is olyan felfoghatatlan az egész, én , meg ő. Talán nem kellene, ennyire kitárnom a szívemet elötte,hiszen gyerekkorom óta ismerem, és tudom,hogy mennyire szerette a lányokat hajkurászni, de nem tehetek róla, képtelen vagyok bezárni elötte. és az igazat megvalva nem is akarom!

Danival késöbb beültünk kajálni egy közeli gyors kajáldába.Habár az ő főztje se volt rossz, ez azért finomabb. Na jó, azért ezt neki nem árultam el ;)
Sok pár jött be és ki voltak közöttük annyi idős körüliek mint mi, voltak fiatalabb 14-15 évesek és egy pár 28-35 között is.Elgondolkoztam egy pillanatra.

- Tudod mi a legjobb ebbe az egészbe?- mosolyogtam

- Na mi?-Nézett fel rám mosolygos szemekkel. Egyszerüen imádom, mikor így nézz rám, egy pillanatra össze is zavarodtam, nézésétől, de aztán gyorsan
rendeztem gondolataimat.

- Nem kell, ezen az egész szülőknek bemutatáson végig esni.

Elnevette magát.

- Na láttod ebbe igazad van.Anyám szerintem jobban ismer téged, mint engem

- Hüye vagy- legyintettem.
- Viszont a haverjaimat nem uszod meg..- incselkedett

Sóhajtottam.

- Mindegyiket ismerem.- kidugtam a nyelvem rá

-Biztos vagy te ebben?- sejtelmesen mosolygott.

Igazából el tudom a többieket is képzelni, ha olyanok mint a többi. Aki él, és mozog annál beprobálkoznak, hülyeségeken röhögnek, és az élet nagy problémája,
hány nap uán terpeszt a csaj. Jó volt,köztük egykét jófej is, akiket nem csak ez a 3 tény éltetett, de a többséget igen.

Percek teltek el, néma csönd volt,azthiszem elbambulhattam, mikor arra lettem figyelmes,hogy dani izmai megfeszülnek.

Oda nézztem ahova ő.Márk jelent meg.Néhány haverjával jöttek be, szerintem ők észre se vettek minket, hátul ültek le.Nem akartam balhét.

- Nem akarsz sétálni?- kérdeztem. Rám nézett.
- Szívesen- bolintott. Lassan összecuccoltunk, majd rájöttem,hogy ki kellene mennem a mozsdóba. Nem igazán akartam, mert akkor Márk asztala melett kellene elmennem, de tény, hogy nagyon ki kelett mennem.
- Mindjárt jövök, rendezem a számlát- Azzal már állt is fel, és indult el. Gyorsn utána szóltam.
- Mindjárt jövök, ki megyek a mózsdoba.
Szórakozottan bólintott, majd elistünt a látókörömböl.Egy pillanatra megálltam, feltérpékeztem magamnak az utat. Valahogy úgy kellene , hogy ne essek Márkék látókörében. Ehhez megkelett kerülnöm az egész helységet, de sikerült, Márkék nem vettek észre.
Gyorsan leszaladtam  a mozsdóba. Majd pár perc múlva már indultam is vissza Danihoz.Ugyanazt a kerülöt választottam. De nem jött össze. Azthittem szívrohamot kapok amikor hirtelen megfogta egy kéz a vállam.

- Amanda..

Nem akartam megfordulni, ne ekkora szerencsém is csak nekem van. Még nem láttam Danit, de tudtam,hogy nem sokára végez.Ebből megint hogy magyarázom ki magam?
Épp elég volt az elöbbi, amit szintén miatta kellett magyaráznom. Aztmondta, hogy nem akar látni, akkor most mégis mi van?!Végül is, így is vagy, úgyis
megkelett fordulnom..

- Ó.. Szia Márk..-próbáltam kedves lenni. Nem arról volt szó,h már nem kedvelem, de basszus különös érzéke van a legjobb helyzetekben felbukanni.Nem akarok
balhét, se köztem és Dani között. Most tuti azthiszi ezért akartam kimenni a mozsdóba. Sem Dani és Márk között.

- Amanda én szeretnék veled besz..

Abba a pillanatba oldalra nézztem és azt láttam Márk haverjai boldogan pattannak fel és indulnak el előre, el Márk melett.
Hátra nézztem.. Baszki.. Dani tartott felénk

- Szevasz haver- orditották korusban. Körbe vették, mint a hangyák a királynőt, komolyan és még a lányokra mondnnak ilyen jelzőket.Látták volna azt, hogy
micsoda öröm vihart rendeztek le mert látták Danit. Az igazat megvalva nem volt a környéken olyan hasonló koru fiú mint Dani akivel nem lett volna jóba.
Danit szerették, minden ökörségbe bent volt,segitett nekik csajokat szerezni, ő rendezte a legjobb bulikat, és mindegyikkel normális volt.

- Sziasztok- miután mindegyikkel kezet fogott, mosolyogva, felénk fordult, és mosolya lefagyott miközben találkozott Márk tekintetével.Márkon
látszott, hogy szégyeli magát, furcsa szégyen ült ki az arcára, amolyan ,, bocs, haver, nem tehetek róla,, féle.. Szikrázott körülöttek a levegő, amikor
hirtelen egyik haverjuk megszólalt azthiszem Ricsi..

- A csajod? - mért végig annyira feltünöen, hogy mondom ilyen nincs. Mint egy darab hús a hentes boltban.Megveregette Dani válát
- Megértem, hogy lecserélted Suzant, érte még a jobb karom is oda adnám. Dögös..

De Dani ügyet sem vette arra, hogy miről is beszél.

- Valami gond van Amanda?

Már akartam is válaszolni amikor Hirtelen közéjük állt egy másik fiú, Azthiszem Robi.

- Hé nem kell a balhé, nyugi,ez csak egy félre értés, Márk biztos nem tudta, hogy a te csajod, ugye Márk?- nézett megerősitést várva Márkra, de ő nem felelt.a Srácnak leesett.
- Baszki ne már, ez kibaszott nagy k*csögség Márk

- Menjünk, kérlek.. - húztam meg Dani kezét. Nem szólt semmit csak kezet fogott mindenkivel kivéve Márkkal, majd elindultunk kifelé.

Sokáig mehetünk így kézen fogva, de Dani egy szót sem szólt.Én nem akartam, féltem, hátha valami butaságot mondok, és az igazság az,hogy tőle vártam, hogy
szóljon valamit erről az egészről, de megse szólalt. Csak csendben ment mellettem.Végül elindultunk hazafele. A kocsiban is végig csendes volt, nem szólt,
csak nézzte az útat. Kezdtem aggódni.Végül megálltunk a házunk elött.

Már nagyon aggódtam, nem értettem,hogy miért nem szól hozzám.Aztán végre megszólalt

- Szeretnék kérdezni valamit.- arca komor volt, tekintette pedig komoly

- Igen?

Mély levegőt vett.

- De igérd meg,hogy őszinte leszel velem- szemeimet fürkészte, olyan volt az egész mintha a válaszom igaz-át akarná már előre látni

- Jó- nagyot nyeltem.

- Te, neked, Márk jelent valamit?

Elmosolyodtam

- Komolyan kérdeztem- ismételte meg szavait

- Kedvelem, nem mondtam,hogy nem , mert tényleg kedvelem, ő volt mellettem mikor te suzant választottad.De az egy percig se volt kérdés, hogy te vagy Ő.
Kedvelem őt, téged viszont szeretlek. Kedvelem, de semmi több.

Magához húzott.Szorosan ölelt miközben a hajamat simogatta.Felnézztem rá.

- Miből gondoltál ilyeneket?

-Amanda, megláttod Márkot majd hirtelen sürgös dolog van a mozsódba, utána meg, micsoda meglepetés, amint elfordulok, már kettesbe is vagytok..

- Nekem csak te kellesz- megcsókoltam. Nekem tényleg csak ő kelett, nem is érdekelt Márk jelenléte  ha ő ott van a közelben.Csak őt akartam, mindenestül.
Megsimogattam az arcát.Majd hosszas bucsuzás után bementem,Felértem a szobámba és hirtelen meghallotam Meli hangját.. Mi van? Nincs péntek.. Berontottam a szobájába

- Hát te? Melinda, nincs péntek? Ugye ne csináltál örültséget..., Anyu tudja,hogy itthon vagy?

Meli összerezdült. Éppen nagyba sutyorgott a telefonba, majd gyorsan letette és szemrehányoan felém fordult

- Csak,hogy tudod haza költöztem..