-Ééén.. én.. ne haragudj.. nem tudom mi ütött belém...- mentegetőztem és lassan össze szedtem a gondolataimat. Legszívesebben elsüllyedtem volna.. Normális vagyok? Minek tettem? De annyira jó volt.. Ááá..

-Ezt nem szabad.., ezt nem szabad..- motyogta maga elé nézzve.

Hirtelen kikerekedtek a szemeim.. Miről beszél?

- Miért csinálod ezt velem?- hangja vádló volt.Felállt.

- Miről beszélsz? Nem bankot raboltunk! Sajnálom, elragadott a hév, többet nem fog. Nem tudom mi ütött belém. De ez nem akkora nagy tragédia, elfelejtjük és minden megy úgyanugy tovább mint eddig.

A szívem vadul vert, és azthittem nem hallok jól..

-Te ezt nem értheted Amanda.- szemei kétségbe esettek voltak.

- Hát akkor mondd el! - kezdtem ingerült lenni. Én soha semmti nem érthetek. Elegem volt ebből a szővegből már.Minden pasi csak ezt tudja mondani.

Tekintette a földet bámulta, lábával egy kővet rugdosott. hosszu percek után rám nézzet és megszólalt.

- Amanda nekem van valakim..

A szavai tört szúrtak a dobbhártyámba. Csak álltam ott és úgy éreztem, ez nem, ez nem velem történik. Csak nézztem ott és nem tudtam mit mondani. Van valakije? Van valakije?
 nem tudtam, nem akartam elhinni, hogy én ezt hallotam.
Úristen.. Mit gondoltam?.. A lábaim megindultak előre, jó messzire el inenn, csak ezt akkartam.

- Nem kellett volna vissza jönnöm..

Megtorpantam, hátra nézztem rá.

- Lehet igazad van..

És elindultam, el akartam tünni, jó messzire , vártam, hogy essen az eső, vagy valami, hogy legalább, ha már ilyen hülye vagyok ázzak is meg.. De Az ég tiszta volt és minden ugyanolyan maradt.Elestem de nem érdekelt csak elakartam felejteni azt amit hallotam. Nem vagyok Normális. Úristen. Nem vagyok normális. Hogy gondolhattam?
Hogy hihettem..Hogy is.. Hogy fordulhatott meg a fejembe, hogy attól mert egyszer kellettem neki még most is így van.. Van valakije..Van valakije akit szeret!
 

Én meg azthittem,hogy még mindig érezz irántam valamit.. sírni tudtam volna szégyentől

-Amanda...Amandaa..

Hátra nézztem.. 2 perc alatt ott termett előttem. Megálltam.De nem tudom minek. Talán még reménykedtem...

- Ne haragudj.. Nem tudom,hogy hihettem..Hogy gondolhattam..- motyogtam.. Magyarázni akartam a magyarázhatatlant. A szégyen a húsomba égett. Valami pedig a szívemet mardosta..

- Nem gondoltam volna énse ..- szemei megalázkodóak voltak. - De aztán jöttél, és olyan gyönyörü voltál,ahogy ott álltál a reptéren. Ne haragudj belölem csak előtört amit régen elfojtottam.. Azthittem már nem fog..-  mély levegőt vett- Nem tehetem ezt Suzannel.

Szavai égették a lelkem. Én buta, hülye, naiv liba...

- Ne haragudj rám...- Szemei a távolba nézztek. Nem mert, nem tudott rám nézzni.

- Ne szabadkozz.. Azthiszem, most jobb,lesz,hogyha egy ideig nem találkozzunk.. szia

És elsétáltam. Orditani tudtam volna. Mit gondoltam? Mégis úgy mit?

Szeptember 22(Péntek):

Nem tudom mi fájt jobban, a megalázottotság, vagy a tudat, hogy mire akartam őt ő már nem akart engem? Minden az én hibám,
Elengedtem amikor szerethetett volna, az én hibám,hogy talált magának valaki mást. Elengedtem, kikért? Attiláért? Roliért? azokért akik talán soha nem is
akartak komolyan.A tudat,hogy én tehetek az egészről, a tudat,hogy tudja a titkom,hogy akarom őt kiderült, a tudat,hogy vissza utasitottak, elviselhetetlen volt.

Regit akartam. elakartam neki mondani. de hogy is mondhattam el,hogy beleszerettem a bátyjába aki vissza utasitott?! Nem mondhattam el neki..Majd valahogy túl teszem magam ezen az egészen, túl kell tennem! Túl kell tennem!

Az iskolában mint mindig, nem történt semmi, Regi nem vett észre semmit.Én pedig úgy tettem mintha minden tökéletesen rendbe lenne. Haza érve ránézztem az órára
Meli nem sokára megérkezik. 2-3 óra múlva.

Megcsörrent a telefonom

- Szerbusz csajszi!- Regi csicsergése hallatszott a túlvonalrol.
- Sziaa
- Meglepetésem van számodra- A hangján hallatszott,hogy valami nagyon,fontosról van szó.
- Mi lenne az? - Nem szabad hogy észre vegye, hogy valami gond van.
- Gyere át! Most azonnal Rögtön!
- Inkább te gyere át- Mégse mondhattam , hogy nem akarom látni a bátyját.
- Nem, nem ragaszkodom,hogy te gyere! ha nem jösz megharagszok! azonnal! sziaaa!

Letette. Lassan összeszedtem magam. Ember formát probáltam magamból faragni. Regiék 10 percre se laktak tölünk. Mégis úgy éreztem 1 órába telt oda érni. Most valahogy semmi kedvem nem volt semmihez..
Még megse nyomtam a csengőt, máris ott volt Regina.

- Gyere, azonnal, gyorsan, megkell ismerned, látnod kell! - Rángatott, húzott, vonszolt maga után mint egy ronygbabát izgatotságában
- De kit? Kicsodááát?

Leesett az állam! Nane..
Egy fiatal lány állt elöttem.. Magas volt talán 175 is lehetett.. Szőke vállig érő haja volt és világitó kék szemei.
Szép volt, nagyon szép, túl szép. Kedvesen mosolygott rám.

-Bizonyára te vagy Amanda..-mosolygott és kezet nyulytott, kicsit törte a magyart de még ez is jól állt neki. Nem tudtam mit csinálni. Kedvesnek kellet lennem.
Ez a lány nem tehet semmiről.

- Igen, én vagyok- Irigységgel figyeltem szép arcát, ahogyan kivillantja szinte szívet sajgató fehér fogait.- Örülök,hogy megismerhettelek.

És akkor betoppant Dani. Kezében 2 pohárral. Ahogy meglátott arca megfagyott. Csak meredten nézzett rám. Dermedten nézztem énis. Nagyot nyeltem.
 Suzan semmit nem vett észre ebből.

- Drágám, nem is mondtad, hogy a hugod barátnője ilyen gyönyörü. Már értem, miért kedvelled te is ennyire- nevetett. A haja össze vissza szállt, ahogyan rázkodott a válla a nevetéstől.

- Amanda..- motyogta- Igen , valóban csinos lány.

- Kezdek féltékeny lenni- Incselkedett Suzan miközben szeliden megcsókolta Danit. A szívem fordult ki ettől a látványtól. De megkellet magamat emberelni.

- Na és Suzan milyen itt magyar országon?- kérdeztem

- Ó minden nagyon csodálatos, mindenki nagyon kedves, imá...- és csak beszélt és beszélt. de én egyáltalán nem figyeltem arra mit mondd. egyre csak őt és Danit nézztem
. A pillanatott vártam amikor eltudok végre inenn tünni. A pillanatott amikor végre elszökhetek inenn. Jó messzire. csak ne lássam ezt az idillit.

Suzan időről,időre meg simogatta Dani arcát vagy combját esetleg haját, látszott rajta, hogy szereti. És Danin is látszott. Kit akarok becsapni? Ez a lány gyönyörü..

Ahogyan ott Suzan magárol mesélt és Dani kezét fogta, úgy éreztem menekülnöm kell inenn el inennn.

- Ne haragudj Suzan, de mennem kell, csak egy pillanatra ugrottam át Regihez, mert mondta,hogy egy meglepetés vár.. Nos igaza volt..- probáltam elmosolyodni..-
Mégegyszer örülök,hogy megismertelek.. Sok boldogságot nektek, igazán szép pár vagytok, örülök,hogy Danit boldoggá teszed.- nem nézztem Danira, nem mertem.

- Mindent köszönök Anna néni és Robi bácsi, Regi kikisérnél az ajtóig?- nézztem barátnőmre aki ámulattal figyelte bátyja kedvesét.

- Majd én kikisérem!- pattant fel Dani. Ne.. most ezt minek?! Direkt kinzol?

- Csókolom, Sziasztok!

Amilyen gyorsan tudtam, az ajtóhoz siettem. el inennen, elinnen, messzire. Ennyi járt a fejemben.

- Amanda..- Fogta meg dani a vállam miután becsukta az ajtót a háta mögött.
- Igazán gyönyörü barátnőd van, gratulálok- eröltetetten mosolyogtam.
- Én,,
- Ne.. Tőled ne.. Kérlek.. Én voltam a hibás..Sajnálom..Szerbusz Dani-  egy puszit nyomtam az arcára.

Ahogy távolodtam, mintha Dani még valamit motyogott volna maga elé majd bement az ajtón. Csak az utca végégig, gondoltam. Csak az utca végéig.  Ahogy lefordultam elkezdtek a könnyeim folyni.. Nem akartam sírni, nem akartam, mégis maguktól jöttek.. Szégyent, megbántottságot, elutasitást éreztem...

Szeptember 27(Péntek):

1 hét telt el. Én amennyire csak tudtam kikerültem Danit. Regivel is csak nálunk találkoztunk, megpróbáltam a tanulásra koncentrálni. Melivel nem sokat tudtam beszélni, szinte nem is láttam, ahogy megjött, egyből rohant ki a barátnőihez. Ma péntek van . És én egy h*lye vagyok.Nem tudom, miért engedtem magam rábeszélni. Rábeszélni magam arra, hogy elmenjek a legjobb barátnőmmel, és annak bátyjával aki iránt mellesleg érzéseket táplálok
és annak barátnőjéve bulizni. De egyszerüen mit mondhattam volna Reginek miért nem megyek? Hé bocs de nem mert voltam akkora marha hogy megtetszett a bátyád, és most elég szar nézzni ahogy más lányt csókolgat?.. Hátja.. De azthiszem talán ezzel akartam vissza vágni Daninak,hogy engem ő nem is érdekel, csak egy félre értés volt az a csók?!

Hát én nem vagyok normális..Egyetlen vigaszom van, hogy jön Peti is( Peti, Roli haverja,jó barátságban maradtunk,annak ellenére
ami Roli és köztem történt..)
 És így talán nem leszek annyira egyedül..
Legalább tudok kivel beszélni.. A magic pubb mint máskor most is tele volt.. Mire odértünk már annyian voltak,hogy szinte mozdulni se lehetett.
Regina eltünt Bálinttal valamelyik sarokba, Dani is az egyik kanapén foglalt helyet Suzannel.. Inkább nem akartam oda nézzni mit csinálnak. Így hát fogtam Petit és 3-4
votka után amit a pultnál megiuttunk, berángattam magammal táncolni. Nem akartam semmire se gondolni, csak élvezni a zenét és jól érezni magam. El akartam felejteni,
hogy itt van Dani, hogy megint olyan jól nézzki, hogy milyen jó volt a csókja és hogy most 3 méterre tőlem másst csókolgat... Csak rázztam a testem, a fejem, és azt vettem észre,hogy Peti egyre
közelebb van. Ez meg mit akar?- gondoltam..

Hirtelen megcsókolt.. Annyira váratlanul ért,hogy jófromán ellenkezni se tudtam.. De a votka már a fejemben volt, és különben is nem is csókol rosszul ez a fiú.
Az meg egyenesen pont volt az i-re,hogy Dani legalább láthatja,hogy nem bánkodok utána. Aztán mégis eltoltam magamtól, nekem ő nem is kell,
Minek áltassam akkor? Szemmel Danit kerestem..
Kerestem, de ő nem volt sehol. A francba. Azt reméltem legalább látja..
. Birtam Petit, dehogy én meg ő? Nanem.. Nem akartam megbántani, így hát továbbra is táncoltam vele, de valahányszor közelebb jött
elhúzztam a fejem.. Egy idő után kezdett kinos lenni az egész és inkább a pultot választottam. Inni akartam, inni, hogy ne is tudjak , ne is emlékezzek arra,
hogy megaláztam magam, és hogy nem kellettem. Ismét lement pár feles.. Kezdett hatni a dolog.. Kezdett semmi sem érdekelni.. Majd a fejem elkezdett húzzni, kikelett mennem a friss levegőre, nem akartam hányni..

Elkezdtem kotorászni a zsebeimbe, emlékszem volt itt egyszer még egy száll cigi, amit Melitől csortam el. Ááá megvan- gondoltam.
Megtaláltam, kértem tüzet és idétlenül elkezdtem pattyogni.

-Mit csinálsz? - szólt rám egy hang erélyesen. Megfordultam.

Dani volt az. Elkezdtem nevetni. Inzulált állapotom ellenére egyből leesett,hogy a cigire gondolt, de kicsit muris volt az ő szájából, amikor neki is a kezébe volt egy.
 De ő nem nevetett velem, csak fancsali képet vágott. Erre még jobban elkezdtem nevetni.

- Te részeg vagy?- kérdezte döbbenten..

Abba hagytama nevetést.

- Nem eléggé- Ahogy ezt kiejetettem, ismét elkezdtem nevetni. Már nem is tudom, azthiszem, szimplán csak magamon.

- Gyere szépen, most hazaviszlek.- Óvatosan a karom felé nyúlt.

-Hagyjál, nem akarok. Nem vagy a bátyám, hogy vigyázz rám.- Kezdtem ideges lenni. Nem is értem min. De éreztem,ahogy egyre jobban felmegy bennem a pumpa.

- Amanda, részeg vagy, nem akarom,hogy bármi bajod essen, haza viszlek- a hangja kezdett parancsoló lenni.Persze,pont az hiányzik nekem,hogy édes hármasba velük haza menjek.
- Pedig nem fogok hazamenni veled.- Tárgyilagos voltam mostmár. Eldobtam a csikket.

-Ne nehezitsd meg a dolgom.

- Nem hallotad,hogy nem akar veled menni?- Peti jelent meg a háta mögött.

- Te maradj csöndbe- Kezdett eldurvulni a helyzet.

- Nekem dumálsz kisk*csög?- Petibe is volt pia, és elkezdett nekifeszülni Daninak.

-  Kussba legyél vagy beverem a p*fád. - Már Dani is előtte állt.

- Na gyere,gyere. Mi van csak nem féltékeny vagy? Majd én hazaviszem Amandát és boldoggá teszem

Durr.. Egy nagy puffanás és Peti a földön feküdt

Ránézztem. Úgy éreztem ki józanodtam. Habár 2 perc kellett,mig eljutott az agyamig mi történt, de azzal a lendülettel kiakadtam.

-Most ez mire volt jó? Ezt mire kellett? - Orditottam.Mégis ezt most miért kellett? De istenem milyen szép a szeme..

Dani vállat vontt.

- Idegesitett.

- MI? MÉGIS MI A FENE IDEGESITETT BENNE? MI? AZTSE TUDOD KI!!- Torkom szakadtából kiabáltam. Nem érdekelt, hallja e valaki.Itt a barátnője, ne azokat ütögesse le akik nekem akarnak udvarolni, hanem akik neki.

Nem szólt. Nem válaszolt, csak nézzett rám, értetlenül. Peti akiről teljesen megisfeletkeztem a Danival való vitánk
között hirtelen föltápászkodott és megszólalt.Vérzett a szája.

- Az, hogy velem vagy- köpött egyet, azthiszem az egyik fogát..

- Akkarsz még egyet? - Orditott. Ilyenek még sosem láttam. Mégse ijedtem meg tőle. Minél ingerültebb volt, annál jobban
ment fel bennem a pumpa is

- Erről van szó?

Nem válaszolt, csak a földet nézzte.Kiakadtam

- DÖNTSD MÁR EL MIT AKARSZ! MIT ÉRDEKEL TÉGED,HOGY KIVEL VAGYOK?! AZZAL VAGYOK AKIVEL AKAROK, MIÉRT ZAVAR AZ TÉGED, HA
VELE VAGYOK? DÖNTSD MÁR EL MIT AKARSZ VAGY HAGYJÁL BÉKÉN!

El rohantam. otthogytam mindakettőt. Utólag gondoltam vissza, hogy Petivel szembe kicsit szemétség volt hisz ő lett megverve
és én mégis őt is otthagyom. De akkor ott nem érdekelt, egyik se. Danira mérges voltam,Petiről, Petiről meg egyszerüeb
megfeletkeztem.. Szégyellem bevalanni de így van.. Azt a csókot sem kellet volna hagynom.. De azt is csak Dani miatt..
Mit érdekel engem,hogy mit gondol.. Elakarom felejteni azt az estét.. Tovább akarok lépni..Ő választott és nem engem.. De akkor miért csinálta most ezt? Áá nem, nem, nem hitegetem magam!

Kifele menet belefutottam Suzanba.. Ott áltt nem messze tölünk, földbe győkerezett lábbakkal és csak bámult rám és Danira..
Valószinüleg mindent hallhatott..Őt nem akartam megbánti. Utálnom kellene amiért ő van azzal, a fiúval akivel én szeretnék..
De valahogy nem megy, hiszen ő mégse tehet róla..Ssemmit nem tudd.. Vagyis csak tudott..

Hajnali 5 fele csörgött a telefonom..Regi volt az.. Mérges volt rám amiért elrohantam egy szó nélkül.. Megértem, holnap
át is megyek hozzá megvigasztalom.. De most lekell feküdnöm, a fejem visz, és ugy érzem forog velem minden, soha többet
nem akarok semmit se inni..

Szeptember 28(szombat):

Amint felkeltem, átismentem Regihez, nem akartam Daniba bukkanni,haragudtam rá, és szégyeltem is magam amiért úgy orditottam
vele.. Kétes érzések voltak bennem.. De muszáj volt, Regina a barátnőm, és megérdemli..

Csöngettem..

- Szerbusz Amanda- Suzan nyitott ajtót.. Arca közömbös volt..
- Szia.. - nem tudtam mit mondjak.
- Beszélhetnénk?
- Az az igazság Regihez jöttem..
- Légyszives.- Tekintete kérlelő volt.Beleegyeztem, habár tudtam mit akar mondani..

Lassan leültünk a nappaliban.Suzan sokáig csak csöndben ült, majd
váratlanul megszólalt..

- Te és Dani.. Ti.. Valamikor egy párt alkotattok?-  Halkan kérdezte. Habár tudta Dani nincs itthon, mégis úgy hangzott
nem akarja, hogy bárki is hallja ezt a beszélgetést.

-Micsoda? - elképedtem. őszinte csodálkozással nézztem.

- Igen vagy Nem?

- Mi nem, dehogyis.

Nem látszott semmiféle megnyugvás arcán vagy bármilyen ingerültebbé válás.

- Amanda.. Tegnap , azaz ma éjjel, mindent hallottam.. Láttam, ahogy megüti azt a fiút és azt is amit erre az a fiú mondott.
- nagyott nyelt- És azt is,hogy dani erre nem válaszolt..

Nem akartam neki elmondani az igazat. Elöször is, hiába nem utáltam, mégis csak egy embert szeretünk. Másodszor, hogy is
mondhattam volna el neki.. Hiába nem tetszett,hogy együtt vannak. Azt se akartam, hogy miattam valami gondjuk legyen.
Ha Dani őt választotta, nekem ezzel megkell békélnem. Így hát nem válaszoltam.

- Mielött, mi, én és Dani, összejöttünk volna, Dani mesélt nekem egy lányról.. Egy hosszú sőtét hajú, egzotikusan
szép arcu lányról.. egy szép lányról, aki őt visszautasitotta..akit ő szeretett..-a szívem vadul kalimpált de nem akartam
közbe vágni hátha nem fejezi be. - De sosem mondta el a nevét, és aztsem,honann ismerte. mikor Idejöttem.. És megláttalak,
azthiszem már akkor tudtam, hogy te vagy az..- Szava elakadt- A nők ilyet megéreznek, te is tudod. Hiába mindennek, láttam,
hogy titkon, hányszor rád pillant és hogyan.. és azt is láttam, hogy te us hogy nézzel rá..én nagyon szeretem danit, az
életemnél is jobban .. de ..- Egy pillanatra csendbe maradt- Ha ő csak veled lehet boldog, nem akarok az ő boldogsága útjába
állni..kérlek,mondd el nekem, ha így van.. - Szeme könyörgő volt és már szinte sajnáltam.

Eszembe jutott az az este, amikor esélye lett volna Daninak, hogy én és ő. Amikor kimutattam érzéseimet. És az is, hogy
ő mit mondott rá. ,,Van valakim,, ,, Nem kellett volna visszajönnöm,, ,,Szeretem Suzant,,.. beleborzongtam..A szavai okozta
sebek, újra feltépődtek..Nem hazudhatok neki, az én boldogságom érdekébe. Nem ártott nekem soha.

- Szerintem Dani szeret téged. Az már a múlt. Elkövettem, egy hibát. És azthiszem ő is.. De most a jelen van, és szerintem
szeret téged..- Fájt ezeket kimondani, megnyugtatni őt. Mégis,megkönnyebbültem,hogy nem hazudtam..

Ebbe a pillanatba megjelent Dani. Megmerevedtem. Már álltam is volna fel amikor látta, hogy valakit hozott magával.
Egy magas szőke hajú egész jóképü fiút. Újra elkezdtem felállni, úgy döntöttem itt az ideje,hogy felmenjek Regihez.

- Sziasztok..- köszöntem. Dani tekintette kifejezéstelen volt. Nem tudtam kiolvasni belöle, mit gondol.

- Sziasztok- Dani kényelmetlenül érezte magát

- Ááá, Szia Márk- Suzan meglepettnek látszott. - Hát te?- már mosolygott.
-Csak segitettem, albérletet keresni az uradnak- kacsintott. Tehát össze költöznek..

- Sziaa.. hogy is hívnak?- fordult felém kurtán.Nem volt kedvem most a bájcsevegéshez, de bunkó mégse lehetek.
-Amanda.. Horváth Amanda vagyok- mutatkoztam be.
Márk Szemei kikerekedtek, és a szája akkora mosolyra huzodott, hogy az már szinte emberfeletti volt
- Ááá Amanda.. Azaz Amanda..- mosolyogva Dani felé fordult. Dani ideges pillantást vettett,izmai megfeszültek és Suzan felé bökött alig láthatóan. Márk vette az adást. Mos ezt mi?!.- Nem is tudod mekkora öröm téged megismernem. Én Meg Márk vagyok, ennek az ökörnek a barátja.- mosolygott. Vissza mosolyogtam rá, kezet fogtunk és megpusziltuk egymást.
- Bocsássatok meg de nekem mennem kell, Regi azthiszem már vár rám..- azzal otthagytam őket..

Még éreztem, ahogy Márk utánam nézz, de nem volt kedvem, most senkivel se jópofizni, se nem flörtölni. Nekem Dani kellett..
De én ő neki nem..Ő egy másik lánnyal akar össze költözni..Else hiszem mekkore egy ostoba vagyok..

- Szia,Amanda vagyok, bejöhetek?- kopogtam az ajtón
- Aha..- már akkor hallotam, a hangjából,hogy haragszik rám..

- Regina, kérlek ne haragudj rám, csak annyi minden történt, és be is rugtam kicsit, ne haragudj, elfelejtettem szólni..

Regi felsóhajtott..

- Nem a tegnapról van szó, hanem arról, hogy tudom,hogy valamit eltitkolsz előlem.. És ez nagyon rosszul esik amanda.. Nagyon..Elvileg a legjobb barátnőd vagyok, mégse mondasz el nekem mindent..

Lassan lejátszottam a fejembe a folyamtott. Ha most nem mondok el Reginek mindent, akkor lehet,hogy eltávolodik tőlem,ha
elmondom, az irtó ciki lesz. De annyira elakartam már valakinek mondani. Így hát döntöttem, elmondom, lesz ami lesz.
És leültem, és elkezdtem mesélni, és csak jött belölem a szó mindent elmondtam Reginek, a reptértől, egyenesen a Suzannal való
beszélgetésig.. És Regi nem szólt közbe, nem mondta, hogy fújj a bátyámról van szó, nem akarom hallani, nem csodálkozott,csak
csendben ült és hallgatta amit mesélek.

- Mindig is tudtam- Ennyi volt amit a végén miután befejeztem, reagált.
- Hogy érted?

- Mindig is tudtam, hogy te meg a bátyám, ti egyszer össze fogtok jönni. Olyan nyilvánvaló volt, neked mindig is a
magas, izmos, jóképü, jó tudom, hogy  bátyám de akkor is télleg az, ha nem lenne az már rég randiztam volna vele- Elnevette
magát. jól esett. - fiúk jönnek be. Neki mindig is a vékony sőtét hajú, különleges lányok jöttek be. és te az vagy, amanda
különleges, különleges. én birom suzant, nincs vele bajom, szép lány, kedves, szereti a bátyám, de nem értem danit, sose
tetszettek neki a szőkék..

- Hát most mégis..És össze is akar vele költözni..
-Micsoda?- Regi szemei elkerekedtek..- Beszélnem kell vele..
- Kérlek ne..-Nem akartam,hogy beszéljen vele, tényleg nem. Nem kell a sajnálata.

- Amanda, te szereted a bátyám. és nem tudom miért de van egy olyan érzésem,hogy ő is téged..

- Azért van suzannel..mi?-hangomból érződőtt az írónia.

- Nem itt valami másról van szó, itt valami másról..

Hirtelen nyitodott az ajtó..

-Bocsi a zavarásért..

- Semmi gond Márk,gyere be, - Regi befele invitálta az ismeretlen ismerőst.

- Ááá, nem, csak ezt szerettem volna átadni- Rám kaccsintott és egy cédulát nyomott a kezembe, majd becsukta az ajtót.

Megnézztem, a mobil száma volt..

- Neee.. basszus.. hát öregem, le a kalappal elötted- Nevetett Regi- Olyanról még életembe nem hallotam, hogy Márk kezdeményezen..

-Micsoda nagy szerencse nekem- Hümmögtem.. aranyos volt a srác, meg jóképü is, de különösen nem akartam tőle semmit se

- Megvan!- Regi felkiálltot.

-Miről beszélsz?- Kérdeztem.

- Most lemegyünk szépen és te oda ülsz Márk mellé és elkezdesz vele beszélgetni.! - Tapsikolt örömében.

- Mi? Megvesztél? Nem akarok tőle semmit!

- Tudom,hogy nem. Én igen, De Dani nem. A bátyám mindig is alfa himként viselkedett. Ha neki kellett valami, nem  tudta elviselni,hogy az a valami másé is lehet.
Kiugrasztjuk a szöget a zsákból!

Örültem. Nem a tervnek. Reginek, amiért igy reagálta le az egészet. örültem,hogy ilyen fantasztikus barátnőm van mint ő.
 Le mentünk. Nem akartam Márk mellé üllni, így hátnem is ültem oda. Márk, Suzan és Dani a nappaliba beszélgettek.

Suzan kedvesen rámmosolyogtt.

-Gyertek csatlakozzatok hozzánk.

Dani izmai megfeszültek. Regivel leültünk az egyik kanapéba és elkezdtünk beszélgetni. Egy idő után már csak aztvettem észre, hogy csak én és Márk beszélgettünk.
Regi mindig ugy irányitotta a cselekmény szállait,hogy csak mi beszéljünk..

- Na és hol akarsz tovább tanulni? - érdeklödött Márk.
- Még nem tudom, de azthiszem az Elte jogi karán.

- Szép is meg még okos is- incselkedett Márk. - Csajszi téged már el nem erezstelek. -Idétlenül mosolyogtam.Kedves gyerek volt, de az elnem eresztős dolog megfeküdtea gyomrom.
Hirtelen átült mellém.

- Megnegeded? - kérdezte.
- Persze, nyugodtan.-most mondjam,hogy inkább maradj ott ahol voltál?!

- Hát haver nem gondoltam volna,hogy pont nálatok találom meg a leendő feleségem- Szólt oda Daninak. Dani nem nézett rá, csak egy grimaszt vágott. Márk észre sem vette
- Szóval drága Amanda, volna kedved velem valamelyik nap elmenni vacsorázni,Velem ?- mosolygott és egyre jobban nyomult ami kezdett egyre kínosabb lenni.
Aztán hirtelen felburult  egy szék. Megugrottam,annyira megijedtem. Valaki elment. Körbe nézztem, Suzan , Regi, Márk.. egyedül Dani nem volt köztünk. Márknak ez se tünt fel. De Suzan arca megmerevedett. Miért ment ki?

Regina hirtelen felpattant és láttam,hogy a bátyja után veszi az irányt. Kiakartam menni a mozsdóba, kicsit sok volt már ez  a helyzet.

- Ne haragudj, egy pillanat- szóltam oda Márknaak.

- Hát persze drága.- kacsintott..

A mozsdó felé elkaptam egy veszekedést..Regi volt és Dani..

- Minek kellet lejönnötök?- Gorombáskodott Dani..
- Nem én tehetek róla, hogy Márknak megakadt a szeme rajta.. Már ezelött fél órával volt nálunk fent és Amanda kezébe nyomta a számát..

- Cchh- Felhorkantott..

- Dani, Amanda szép lány, nagyon szép lány, elfogják vinni, ha most nem Márk, akkor majd valaki más. Ezt te is tudod. Gondold át mit vesztesz..Nehogy aztán egész hátra levő életedbe sajnáld..

- Nem tudsz te semmit- Fújta ki a füstöt Dani..

- Lehet De azt láttom, hogy hogy nézzel rá és hogy Suzanra.. Ég és föld.. Arra kérlek gondold át amit mondtam, elfogod veszteni..

Láttam,hogy Regi megindul befele, így gyorsan bementem a wc-be . becsukttam magam mögött az ajtót. Nem szeret, annyira nyilvánvaló volt, csak egy pup vagyok a hátán.
Még majdnem,hogy neki állt feljebb, hogy Regi miért zaklatja ilyennel.. Szégyeltem magam, és dühös voltam mindenkire, de legföbbképp magamra, attól mert egyszer
kellettem neki hogy gondolhattam h több mint 1 év után is.. Dühös voltam, bementem.. Láttam Dani is bejött már. Suzan ésRegi sehol se voltak..

Jó, gondoltam, ha így állunk. Ha nem kellek neked, akkor nem. Nem fogok utánad sovárogni, akkor keresek valaki olyant akinek kellek..
A düh beszélt belölem, és Márk pont ott volt. Elakartam felejteni végre a Danis ügyet, és Márknak tetszettem. Egy próbát megér, gondoltam. Legalább addig is nem Dani után sóvárgok.

- Ne haragudj, már ittis vagyok- mosolyogtam.- Ma este megfelelne neked?

Felragyogott a szeme.

- Persze, tőkéletes. 8-ra érted megyek, hol is laksZ?

- Aranysugár út 14.

- De hisz az itt van egy köpésre..

- Pontosan, most viszont mennem kell, sziasztok, akkor este- Mosolyogtam rá. Vissza kacsintott

Beköszöntem Reginek a konyhába, Suzant még mindig sehol sem láttam.. Kimentem az ajtón és már indultam is volna hazafele, amikor hirtelen egy kar megragadott..

- Nem találkozhatsz vele..- Nem tudtam eldönteni tényt közöl vagy kérlel.

- Én is örülök dani. - lesöpörtem kezét. - Miért nem? - kérdeztem.
Hirtelen minden dühöm elszállt, ahogy ott állt előttem. Csak nézztem és megint megállapitottam milyen ellánállhatatlanul jól nézz ki.. És az illata.. Kezdtem elvesziteni az erőm...

- Kérlek..- Rám nézzett, láttam keze az arcom felé közelit,  nem is tudom honnan meritettem erőt, de elforditottam a fejem. Ne csináljon már belölem hülyét, bent van a barátnője és akkor még arra kér ne
találkozzak mással..

- Szerintem Suzan már hiányol..- közömbös voltam..

- Nem értesz semmit..
Rámeredtem,.

- Na láttod Dani ezt eltaláltad. Kérlek szépen,hagyj. Nem értem mégis mit akarsz te tőlem? Megcsókolak, eltolsz magadtól..Elhivod a barátnődet magadhoz, és akkor meg
 engem kérsz arra, hogy ne randizzak mássokkal...

Nem szólt semmit.

- Nem várhatok rád örökké, Van tartásom..- Azzal elindultam előre. Éreztem, hogy sírnom kell, de nem akartam, elég volt, elég volt. Erős maradsz Amanda, Erős.Pedig nem voltam az.. Gyengébb voltam mint valaha..